A napunk fénypontja Szóljon hozzá Ön is...

Már alig vártam, hogy elérkezzen a napunk „fénypontja” a délutáni rituális kávézásunk. Nem tudom, ki hogy van vele, de bennem már kialakult a jó kis Pavlovi-reflex a kávéval kapcsolatban.
Reggel  például mindig iszom otthon egy eszpresszót, mert úgy vagyok vele, hogy nélküle nem tudnék igazán felébredni. Ám ahogy beérek az irodába– általában én vagyok az utoljára érkező- már alig várom, hogy ihassam a „kettes” kávét. (Még évekkel ezelőtt Anyuval neveztük el a reggelit követő második kávézási ceremóniát „kettes” kávénak.) Reggel nincsen finom kis süti a kávéhoz, csak délután, de akkor is csak 1-2 darab – (mert vigyázni kell a vonalainkra :-) ) – amitől sokkal, de sokkal finomabb a kávé íze.

Mára ennyit, legyen szép napotok!